A hangya és a méh gyűjtögeti, a medve (és például e sorok idemásolója) a testében tárolja, a mókus pedig ínséges időkre elássa a felesleges eledelt. A középkorban divatos szárítás és sózás sem volt tökéletes megoldás. 1795-ben aztán Napóleon megelégelte, hogy nem tudja rendesen ellátni a katonáit, és a Le Monde-ban tizenkétezer frankos jutalmat ajánlott fel annak, aki először oldja meg serege élelmezési gondjait. 1809-ben végül Nicolas Appert állt elő tizennégy évig tökéletesített találmányával, a konzerválással. A cukrász és sörfőző rájött, hogy ha a viasszal és huzallal légmentesen lezárt üvegbe pakolt ételt forrásban lévő vízbe rakja, akkor az nem fog megromlani. Bár a konzerv az emberiség egyik nagy problémáját oldotta meg, azért még maradt sok...